Mizu

Hello,

Na, hamár így belendültem, ideje lenne szót ejteni arról is, hogy mi a F történik velem mostanában. :)
Hát arról tuti regényt lehetne írni hogy az ember miért nem tart ki olyan elhatározások mellett, mint a blog- és naplóírás, sportolás, újévi fogadalmak és még ki tudja mi. Hát, tuti nem azért, mert nem jó az alapötlet :)

Na de most pont belefér a sűrű naptáramba az írás, és fontos is, és még változások is vannak itt, úgyhogy mostmár csak nem tarthatom magamban teljesen... :)

Szóval...volt egy munkahelyem tavaly májustól, amire még otthonról vettek fel, ami már önmagában is elképesztő. Aztán az a munkahely megszűnt, azaz búcsút intettünk (inkább ők, de én sem bántam annyira). Tudniillik az egy szuper hiper, ámde nagyon új és pici ügynökség volt, így a csődön kívül szinte minden gyerekbetegség beütött, és ezekkel megküzdeni emberfeletti erőt, szaktudást és erőt kívánt volna. (Anyukám mindig az "extrém nehéz" jelzővel illette a munkámat :) )
Így hát ők úgy döntöttek, inkább nélkülem hajóznak tovább viharos vizeiken, mert veszélyes áru voltam, amire több időt/pénzt kellene fordítani, míg megtérül. Én pedig kedvetlenül, de megkönnyebbüléssel engedtem el a hajót, hiszen külföldiként tényleg vannak fontosabb tényezők a munkaválasztáskor mint a jófej fiatal partiarc kollégák. (By the way nem csak partiarcnak jók, de van köztük néhány fantasztikus grafikus és designer is.)

Karácsonyig voltam ott tehát, majd ünnepek csőstűl, amikor nem itt akkor a Skype-on volt épp valami buli otthon, így aludni már nem is jutott idő. Közben az albérletemből visszaköltöztem Carloshoz egy időre, részint mert a tulaj csaj közben megszült, részint mert Carlosnál lakni jobb és olcsóbb (mégicsak :) ). Így az a fura helyzet állt elő, melyben 3 tesó, Luis Miguel (a bogotai báty), Carlos, és a fogadott, Panni laktak együtt, a szülők gondoskodását élvezve 3-4 hétig. Hát ebből elegem is lett a végére, hiszen a szüleim gyereke vagyok és a tesóim tesója, a Carlosnak meg a barátnője, nem más. Persze szuper volt kicsit gyereknek lenni, de minden jóból megárt a sok :) (btw ez igaz? vagy olyan mint a "ki váncsi, hamar megöregszik", ami egy baromság?)

Január közepére hazautazott mindenki, így jött a következő felállás: Carlos lakásában egy dolgozó Carlos és egy láblógató Panni. Hát ez is új volt. Ő reggel kelt, este jött, én meg közben mostam, főztem, mosogattam, TV-s szakácsműsorokat néztem, mint egy jó stepfordi feleség. És persze elvétve munkát is kerestem, amikor épp nem a karácsonyi ajándékokat bepótolandó: shoppingoltam. Hát ha ez az a jó, amiből megárt a sok, akkor már értem a mondást. Elkapott a "jóleső semmittevés" című betegség engem is, és a tengersok időmet olyan könnyedséggel szórtam ki az ablakon, hogy már nem is tudom, mi lett volna, ha...

...nem hívnak be interjúra január 31-én. Másnapra. (utána még 2 interjúm összejött (volna), szóval azért nem volt siralmas a helyzet közel sem :))

Na szóval elmentem az interjúra.
Most ott dolgozom.

Még korai sokat mondani róla, de egyelőre király hely. Talán elég annyival illusztrálnom, hogy én vagyok ez első és egyetlen medellíni kreatív "agyuk", mert a másik a grafikus, de neki nem fő feladata a koncepcióalkotás. Ja, hogy reklámügynökség. Igen, és BTL ez is. (A reklám egyik ága, a promóciósabb fele, nem a médiás.)
És elvittek Bogotába, a központi irodába, ahova a vezérigazgatóval repültem, aki megdöbbentően aranyos ahhoz képest hogy mennyire nem ismer (és az országomat se jobban mint egy történész rádióműsorából lehet). És utaztatni fognak, nem is egyszer. És fontos projekteknek én leszek a kreatív feje. És tervezhetek is a grafikus mellett, ha belefér az időmbe, és tudok már eleget a fotosoppról. És még a székem is kényelmes. Végre.

Szóval minden jól fest e téren, végre a fizum se lesz siralmas, bár milliomos még nem holnap leszek (otthon, itt actually igen, pesoban).

Múlt héten volt tehát ez a Bogotai "tanulmányi kirándulás" egy "kis" vízumügyintézéssel megspékelve ami csupa öröm és móka természetesen, főleg amibe fáj, de mostmár bódottá mert 2 évet kaptam és minden "aránylag" simán ment :D

Hazajövet még megpattantunk Carlossal Caliba két napra, mert "röhejesen olcsó", 9 ezres odavissza repjegyet sikerült fognunk (hiába, ez kérem nem Európa).

Hát az a Cali szuper jó kis hely, persze ezt nem mindenki osztja velem. A nyilvánvaló elfogultságon túl (Carlos ott nőtt fel) van pár szupi sajátossága, ami külön posztot érdemel (de vajon megírom-e? háhá megszívtátok :D )
Na annyit elárulok, hogy fényesebb és melegebb mint bármi amivel eddig találkoztam!

Azóta csak vegetálunk, mivel hétfő délben estünk haza, azaz az irodába. (Csak nekem mániám így kezdeni egy munkahelyen? Ez már a második eset...) Az alvás csak most jön majd, merem remélni, hogy valóban eljön...

Szóval most majdnem minden passziónak hódolni sikerült, és minden fronton minden OK. Kiváncsi vagyok meddig lesz ez így...

De egyelőre jobban elfoglal, hogy minden reggeli/délutáni alvásból úgy ébredek fel, hogy azt hiszem, dolgozni vagy reptérre kell menni gyorsan... :)



Bogotá



Cali - Zoo